Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Végletek

, 500 olvasás, bArthAKata , 8 hozzászólás

Abszurd

Egy korlátolt Mindenség
ízes-illatos orgánuma vagy,
elém terített műremek.
Téplek-habzsollak —
s vagyok vibrálón fényes
Magasság és Mélység
veled,

reád feszülő érzékeim
ágyékcsikorgató közönyét
nem érti más, kezdet és vég
árad belőlem, beléd.

Gyűlöllek, szeress!

Örök a helyed bennem, heves
szálaink szőttese úttalan útvesztő;
egy tőről fakad a kettő
belül, s kívül, miképp fent lesz,

úgy lent;
lepedő-nedves
sorsszerűség.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 184
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 207
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.3651 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz