Születésnapodat ünnepeltük volna ma Apám,
de te már csak fentről tekintesz ránk,
fekhelyed üres, sétabotod árva,
szobádban vizes ruhák száradnak ma,
sírodon jácintok ringatóznak fázva,
halványan pislákol a gyertyák lángja,
fájó emlék lettél mára.
Nem várod többé már haza lányod,
nem biztat többé mosolygós szád:
"Jövő héten meggyógyulok, meglásd!"
Próbáltad fenntartani a látszatot,
mely sokáig valóban hatott,
hogy velünk maradsz még egy ideig,
de lelked sajnos, nemrég itt hagyott.
Utolsó könnycsepped pilládról
unokádért gördült kórházi ágyadon,
aztán másnap elmentél...
Ünnepelni a karácsonyt
elköltöztél az égi birodalomba,
hogy bebocsátást nyerj
Isten országába.