Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Este kilenc

, 463 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Farsang

Papírral a kezemben érkezem, papírral a kezedben fogadsz. „Most nem rajzolhatsz le” - mondanám, de még be sem zárul mögöttem az ajtó, már beszélni kezdesz. Úgy ülsz feljebb, hogy az én papírom jégüveggé fagy ujjaim között, a tiéd vad hullámot ugrik kezedben, ahogy kiegyenesíteni próbálod a folyton ájuldozó lapot – vagyis engem. Az az enyém. Olyankor jobboldalon aprót rezzen az orrod alatt egy izom, és bár hozzám beszélsz, mégsem nézel rám.
A fal magához húz, valódi jégtábla feszül lapockáim mögé. Valahol bokatájon mar belém - mint táblák közti jégvíz; kevésbé hideg, ám könnyebben lep el – a szív felé emelkedő rettegésszint.
És beszélsz. Csak mondod, közben akaratlanul tekered a fejed, és a lap szorításában képtelen vagy szabaddá engedni magad. Nekem.

- Hajtsunk belőle papírhajót, és engedjük le a folyón – vágok közbe.
Úgy merevedsz meg, mintha kobraként sziszegnék a szemed előtt.
- Csákóhoz mit szólsz? - folytatom.
- Azt, hogy vége a farsangnak.
Mentőcsónakot várnék, erre kiderül, hogy te vagy az északi szél. Szemedben ezeregy éjszaka sötétlik. Nyelnék, de már nem bírom elviselni a torokfájást.
- Bepótolhatnánk.
Nem is tudom, végül kimondom-e. Hogy a hangszalagjaim nem gyulladtak-e úgy egymásba, hogy bubogó halnak tűnök csak, ami kénytelen lebegni a fehér fagyhalálban. Aztán mindegy… Úgyis látod a gondolataimat.
- Mi lennél? - Lecsapod magad mellé a papírt, kelletlenséggel álcázod mosolyod.
- Olló.
Már nem bírod álcázni. Kezemben élessé válik a te papírod, és megmetszi az ujjam. Jajgatok, ajkamra nyálazom a vért, és végre belátod, miért félek. Iszonyodom a lapoktól. Halálosan veszélyesek.
- Te? - kérdezem valami kötszert keresve először a zsebeimben, aztán körbe a szobában.
Nem hallom, mit válaszolsz, talán nem is szóltál, pánikba kergetnek a számok. Most azoktól félek. A papíron masírozó számoktól. Megmérgeznek a vágáson át.
- Hé… Ne félj! - Valahogy mellém keveredsz ragtapasszal a kezedben. Nem tudom, miért gondoltam úgy, hogy most már fel sem kelsz. Velem sziszegsz, ahogy rám ragasztod. A szemedben már nincs sötét, és kezdem megsejteni, hogy nálad tél sem volt.
- Most elalszol?
- Én a város vagyok, ami sosem alszik.
- Én az élet, terveid zátonyra futott hajója – válaszolod.
- Micsoda káosz. Babiloni zűrzavar.
Megfogod a kezem, és úgy húzol magadhoz, mint tavaly farsangkor. Hárman voltunk: te, én és az infúzió.
- Velem kell aludnod. Te a lány vagy, akin álom ül, ha megvágja a kezét.
- Az nem álom. Az átok. - Elharapnád az utolsó szavam, de még mindig félek. Talán most tőled a legjobban. A faltól nincs tovább, lázam felperzseli a jégtáblát. - Az átok ül.
- Az álom áll?
- Álarcosbál?
Nagyot bólintasz, és szép fogakkal nevetsz. Tangótűz kap lángra, ahogy elforgatsz a télből. Csak attól félek, hogy véres maradt az ajkam, amikor a tiédhez ér…
- Ragtapasz lennék.
- Óriási epe-sárga paca?
- A valóság, rémálmaid roncshajója.
- Inkább hajó legyél, azt nem tudja felvágni az olló.
- Azt hittem, azt akarod.
- Ahogy Rózsa a kómát.
- Ne félj! Mondtam, hogy ne félj!
Talán a mese… De úgy takarsz magad mellé, mintha többé nem ébrednénk fel. És én arra gondolok, milyen nehéz lesz dönteni. Örök álom melletted… Vagy az életre ébresztő csókod…
- Beteg vagyok.
- Tudom – válaszolod, és távolabb nyúlsz a papíromért.
- Influenza.
-… Mielőtt rávágod, hogy „influenza”, közlöm, hogy nem az.
- Rák…
- Ahol én hajózok, ott nem lesz több rák. Kifogtam az összeset.
- Aha…
Grimasszal az ajkadon a nyakamhoz nyúlsz, és elveszed a láncom. És engem egyszerre pőrévé nyúz a hitetlenség. A pokoltornác szélére taszítasz. Besötétedik.
- Hé… Ne félj! - kapsz a glóriám után, de csak tollpihék maradnak – vér súlyától zuhanón. - Tudod, mi a böjt orvosi nyelven. És te most abbahagyod.
Azon gondolkozom, milyen sorrendben kínoznak majd meg ott lent.
- Meseálarc! - nevetem feléd.
- Vége a farsangnak - Óriás epesárga ragtapaszként állod előlem el a mennyország kapuját.
És nekem az jut eszembe, miképpen halok majd fagyhalált lázasan; mint az ősforrás hajója hagysz itt, egy áldott ragtapasz nélkül.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Farsang
· Kategória: Próza
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 203
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 230
Jelenlévők:
 · Déness
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.4817 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz