Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Bocs Jenő 4.

, 209 olvasás, Kosztolányi Mária , 5 hozzászólás

Kaland

Jimmi az elmúlt harminc évben nagyon messze került a porosan nyugodt kisvárosi iskolától, amely apja szatócsboltjának az utcájában volt, de mégis ott repítette ezrekben mérhető mérföldekre földrajz és történelem tanára R. Jenő, aki Afrika imádatával megfertőzte. Végül talizmánként egy fekete antracit-követ adott neki, és megígértette vele, hogy visszaviszi a Kilimandzsáró hegyére.
Jimmi először nem értette minek egy kő miatt ennyit utazni, de amikor odaért már tudta, hogy miért küldte oda az öreg.

Addigra ő is elkapta a függőséget mint betegséget, vagyis pontosabban a betegséget, amely függőséget okoz közte és a fekete földrész között.
A sivatag, a homokban rejtőző életek, mindennapi harc a túlélésért, az elképzelhetetlen különbségek és emberfeletti erők megbabonázták.
Megismerte és megszerette Afrikát. Először csak jól érezte magát, aztán mikor elfogyott a pénze, túravezetőnek állt. Meg is túráztatta rendesen a turistákat, életre szóló élményekkel gazdagítva őket, mert előfordult, hogy három nap múlva akadt rájuk a kiküldött keresőcsapat.
Az egyik ilyen balul sikerült kirándulás után jobbnak látta ha odébb áll, és akkor jelentkezett a légióba, azt gondolta, nem érheti meglepetés. Tévedett. Két hetes gyaloglás után a Szahara nagyon meleg tudott lenni, főként a vízhiány miatt.
Így aztán elszegődött pár évre matróznak, majd hivatásos kalandornak, és volt pár foglalkozásnak éppen nem nevezhető elfoglaltsága. Mint például amikor éppen menekült, vagy előle menekültek, de olyan is, hogy csak egyszerűen nem csinált semmit.
Persze olyankor nem érezte jól magát.

A hivatásos kalandságot külön megemlíteném, amely egy statisztaszerep válogatásával kezdődött. Akkor éppen nem volt semmi dolga sem pénze, így vállalta a korai keléssel járó viszontagságokat. Pont abban az időben ismerkedett meg Levinnel az orosz költő és forradalmárral, aki civilben az egyik kocsmában rendezte be az irodáját, leszólította a turistákat, és némi fizetségért bármire hajlandó volt, ami nem törvényes.
Pénzt váltott, szerzett hasist, visszaszerezte az ellopott értékeket, és még énekelt is esténként a bárban, ahol az irodáját rendezte be, bár azt Jimmi nem szerette, mert olyankor mindig neki kellett hazacipelnie a kikötő távolabbi végén lévő kissé romos Patkánytanya nevű motelba, ahol laktak.
Pont egy ilyen reggelen nyomott a kezébe egy szórólapot Vigéc Tihamér Hümér a nyápic tulaj, és emlékeztette a heti bérleti díj fizetésének lejárt határidejére. Valami moratóriumot is emlegetett, de addigra Jimmi rácsukta az udvari szeméttároló tetejét.
Persze, hogy Hümér megharagudott. Éppen előtte öltözött át, talált egy alig viseltes inget és nadrágot az egyik apartmanban, ahonnét reggelre eltűnt a vendég.
Később keresték a rendőrök, és Jimmi után is érdeklődtek, állítólag tél óta bent van a kabátja az őrsön.
Jimmi nem az a fázós fajta, ezt akár bizonyítani is tudná Tihamér, ha nem haragudna, mert amikor egyszer régen egy közös hajóúton, ahol Jimmi gyakorló matróz volt, Hümér pedig szakács, az egyik matróz, miután végre eltudta hagyni az illemhelyet spontán hasmenésből kifolyólag, belehajította Hümért a 3 fokos vízbe.
Jimmi gondolkodás nélkül utánaugrott, talán hősnek született, habár lehet, az ezüst óra miatt, amelyet előző este elnyert Hümértől, de akkor még nem kapott meg.

Jimmi mostani felháborodását az is nagyban befolyásolta, hogy Hümér kártyán visszanyerte az órát.
Egyesek szerint cinkelt lapokkal játszik, bár ezt Jimmi is tudta, de nem ezért haragudott Hümérre, hanem a makacssága miatt.
Makacsul ragaszkodott az elveihez, mely szerint a barátoknak is kell lakbért fizetniük.

Tehát éppen ott tartottam, hogy elmesélem hogyan lett Jimmiből kalandor egy statisztaszerep erejéig, és azon túl is, mielőtt visszatérnék az ellopott viszkitszállító csatahajó történetére...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Novella
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 24
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · gszabo


Page generated in 0.0396 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz