Navigáció


RSS: összes ·




Vers: piros szegfűk…

, 196 olvasás, Zsiga Lajos , 7 hozzászólás

Gondolat

márványszobrot emelek
szavaimmal
a nőknek
kiket
a történelem völgyeiben
porig megalázva
rabszolgaként
hajánál fogva
vonszolt barlangjába
az ember
évezredek sem mosták le
a fájdalmas könnyet
piros szegfűk
ezrek milliók
borítsátok el a földet
ne lobbanjanak fel
a máglya tüzek
sikátorok mélyén
metszett torkú nők vére
ne mossa
a macskakövet
emeljetek
minden városban
szobrot a nőknek
ne feszítsétek
a hétköznapok keresztjére
ne legyen az utca
a nők menedéke
legyen társ
ahogy az Isten teremtette

Megjegyzés: nőnap margójára

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 36

Page generated in 0.0415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz