Navigáció


RSS: összes ·




Vers: idő, halál, filozófia

, 228 olvasás, Tollas , 8 hozzászólás

Elmélkedés

az idő nem áll meg soha,
hiába akarom, a pillanat,
a perc, az óra darabokra
szeleteli, s egy-egy darab
jut belőle, halálnak ingyen,
ajándékként adja neki:
hasznosítsa a hatalmas
értéket, melyből csak egy
van: az élet én mélyebbre
ástam és éreztem, láttam
hozzáférhetőbb a tartalma,
a színe éke az új filozófiának,
más az értelmezése a rohanó
időnek, ki kitől függ a komor
fényben? fekete halál az időtől,
vagy fordítva, a rohanó idő a
fekete haláltól? mindnyájan
kiszolgáltatottak vagyunk: én
neked, te nekem, valahányan
egymásnak, s a rohanó idő
nem áll meg, de lehetőséget
ad a könyörtelen halálnak:
hogy néha vigyen el belőlünk,
de az élet tiltakozik erősen,
sikerrel vív a fekete halállal,
az erejét nem sajnálja, mert
élni kell, ha megszülettünk!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 24
Jelenlévők:
 · zitaolah


Page generated in 0.0382 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz