Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Angyalsziget

2018-03-02 07:15:01, 401 olvasás, Mirian, 13 hozzászólás

Őrző angyalommá váltál
bajban kiutat találtál
öt éve támadt rám a kór
s benned nem hátrált a jó
szerelmed magasabbra hágott
ha erőtlen voltam, őrizted álmom
vigyáztad lelkem, ne sötétben járjon
pedig a mélység hívogatott százszor!
te lettél nyitja minden reménységnek
segítettél lépnem szürke gyengeségben
fényt hoztál mindennap a kórházi ágyra
voltál puha párnám sok rút fájdalomban
nevettél, ha sírtam, lássam meg hited
mindent elém tettél, te lettél a sziget
hová lelkem megnyugodni tért
hol szívemben a tűz az égig elért
bár tudnám visszaadni mindet
a végtelen órát, a végtelen percet!
kérem az istent, hagyjon meg neked
a napot most már én vigyázzam
feléd felhő sose járjon
vigasz bánatodban én legyek
legyünk együtt, amíg lehet.

Sors

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Mirian
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 299
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 318
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.1894 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz