Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A fények útján

, 319 olvasás, etele , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Lecsorog a nap ébredő fénye,
Folyik aranysárga szikra érce.
Megérint, benne nagy erőt érzek,
Követem útján és vele megyek.

Jött ma is, bejárja hosszú útját.
Áldja föld a természet világát.
Hallom madarak vidám énekét,
Jókedvüket az élet örömét.

S látom az ég kék végtelenségét,
Szememet vonzotta, mint szép festmény.
Michelangelo-i "csiszolt márvány",
Meghat engem e művészi látvány.

Szeretem a fények sokaságát,
Benne érzem, élet szabadságát.
Testem mint napelem, a fényt gyűjtöm,
Szememmel ha kell, messze "tükrözöm".

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: etele
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 336
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 366
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 1.0242 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz