Navigáció


RSS: összes ·




Vers: hiperbola játszótér

, 180 olvasás, Zsiga Lajos , 2 hozzászólás

Fantasy

elmém csendes tükrén
vibrál a napsugár
ám ha eljön az éj
irány a hiperbola játszótér
tudatalatti gerjeszti
a képzelet vásznára
megannyi csodát
tudattal párhuzamosan
szimmetriatengelynek
két közös pontja van
éberlét s az álom
Euklideszi* értelemben
nem szerkeszthető
de véges számú pontja igen
magamon kívül
mégis bennem igaz
s mégsem
látom s érzem
itt játszik
álmomban a lelkem
megszűnik a lehetetlen
repülök
vagy éppen üldöznek
hirtelen szerelem csókjától
izzik a testem
kezemben ékszer
de pillanatok alatt
változik
a kényszer
mint fortyogó gejzír
feltör egy buborék
s pattan szét
nem én irányítom
csak pajkosan játszik
a lelkem
addig míg fel nem ébredek
ágyam szélén ülve
édesen megkínozva
magamba térdelek
míg hazatér lelkem
ott hagyva
a hiperbola játszóteret
féktelen
végtelen lehetőségeket


Megjegyzés: Euklidesz*: Platón korában élő geometriával foglalkozó tudós.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Vers
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 22
Jelenlévők:
 · arttur
 · Tollas


Page generated in 0.0225 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz