Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álmatlanul

, 394 olvasás, Ágoston Etelka , 13 hozzászólás

Pillanatkép

fáradt vagyok
a megváltást várom,
de valahogy ma is elkerül
az álom,
kusza gondolatok
töltik üresre fejem
a magány mellettem fekszik
itt virraszt velem

lüktet az ér a halántékomon
hüvelykujjammal ahogy megnyomom
érzem,
mint zakatol a vérem
a rostos szövetalagutakon
tiszta a tudatom,
vagy mégis bolondozik
az eszem velem?

a választ keresem
közben a verklit tekerem,
s ugyanazt a dallamot hallgatom újra
aludnom kellene
de a fejemben valami
csak fújja
szöveggel együtt, ám nem értem
ezt a sok semmit én nem kértem!

ordít a csend,
s ez nagyon zavar
ágyam körül vihart kavar,
az álom így tovább röpül megint
rám tekint,
karvalyorrával
körbeszimatol fentről,
de csak legyint egyet heccből

forgolódom,
fejben végzem
a holnapi dolgom,
a világ rejtélyeit oldom,
megnyitom
képzeletbeli boltom,
zászlót tűzök ki a holdon,
míg újabb ráncot gyűrök a takarómon

nincs levegő,
meleg a szoba
az időjárás kinn
mostoha
arccal a frontoknak,
bentről hormonoknak
kiszolgáltatott porhüvely
vagyok,
magammal harcolok,
strigulákat karcolok sorra
félálomban egy nagy sötét falra
s én marha
kezdem számolni
száztól mindig elölről
ez az éjszaka reggelig felőröl
érzem
a hajnal hozza majd
csak nyugodt pihenésem
a holnap kihívásán így biztosan
elvérzem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Ágoston Etelka
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 344
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.6287 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz