Navigáció


RSS: összes ·




Vers: vad világ…

, 241 olvasás, Zsiga Lajos , 8 hozzászólás

Elmélkedés

kitépték belőlem
az élet szerelmét
tövises bokrok
amik szúrnak befelé
mégis áldást hintek
a szúrós gaz fölé
nem tagadva meg
magam félelmét
görcsös ujjaim között
hárfa húrja feszül
húrjai közt szólna
a dal de nem zendül
madarak kárognak
e hóbortos világnak
virtuál zombik tépik
szaggatják agyunkat
visszatérünk-e
majd egyszer a valóságba
vagy felfűzzük magunkat
a sors olvasójára
lelkemből kitépett szavak
gyökerei fájnak
míg hárfám húrjain
zengő dalt dúdolnak
versenyt futva
a titkot őrző néma ajkakkal
erőtlen csend
éj közeleg
néma szárnyakkal
letisztul minden
a vak éjben
alszik mindenki fáradtan
démonok pattogtatják
szilaj szél korbácsát
elűzve békés álmainkat
még ridegebb legyen
számunkra e vad világ

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 36

Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz