Kerestem magam oly sokat,
álmatlan álmokon át,
füleltem sokféle hangokat:
az érintés a titok!
Írtam ódát, regényeket,
verset is számosat,
de tudja mind, ki szeret:
az érintés a titok!
S berontani finom testbe
lehet, de óh, nem szabad!
Hiába hívogat az este:
az érintés a titok!
Nézd, nézd a szelíd őzeket!
Havas vízparton hogy közelíti
két ajak egymáshoz a lehet,
az érintés a titok!
Elébb vágyó, hosszú pillantás
futott a szép alakon át,
de éhét nem csillapítja más:
az érintés a titok!
A csöndes, visszafogott dalból
egyszer kitör tiszta sóhaj,
s a kéz meglelve célját barangol:
az érintés a titok!