Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyugtával dicsér a papom

, 247 olvasás, nyilas , 0 hozzászólás

Szerelem

Rengeteg az ismerősöm,
tán még az is, ki az ősöm,
néhányuk bár megtagadta,
keveset nyomtam a latba.

Kávéval kezdem a napot,
megnyitok száz webablakot,
kiszellőztetem a fejem,
mégse találom a kezem.

Körbe ül a hajnal csendje,
eszem úgy vág, mint a penge,
árgyélusi kismadárka.
kopár ágon vacog, árva.

Önmarcangolásom haszna,
én lehetek a mihaszna
szószátyár a csendbugyrában,
jó fekvésű még az árban.

Akadályokat nem veszem,
hiszen ez az élet terem,
nyakamon a fejem búbja,
igen mély ám annak kútja.

Nyugtával dicsér a papom,
árnyékában hord kalapom,
kerülöm a mecseteket,
és a csúnya blogereket.


Megjegyzés: 2018. 02 14.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: nyilas
· Jóváhagyta: Uccika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 3
Kereső robot: 18
Összes: 40
Jelenlévők:
 · Heaven
 · PiaNista
 · Tóth Edit Magdolna


Page generated in 0.043 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz