Csak félbetépett mondatokkal dobálózom,
mögöttem egyre gyűlnek a gyűrött órák.
Kidobott gondolatok árnyai kísértik reggelem,
kínomban felköhögött érzelmeim nyelem.
Kettőnk nyoma fészkelődik tenyeremen.
Szégyelli magát.
A "nem jó rád"- ingek zakózsebében
még ketyeg egy tegnapi rím.
Kopottas, ében-bordáin
átásít a feledés.
Mintha benne hagytam
volna valamim, —
de át már nem sejlik a ködön.
Újat faragok magamra,
és
dúdolok halkan,
míg öltözködöm.