Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Hazafelé 3.

, 189 olvasás, starics ibolya , 1 hozzászólás

Sors

Fent voltunk a vonaton végre, lassan, kattogva indult az ismeretlen felé, velem és a sovány asszonnyal.
Valami új, szokatlan érzés töltötte el belsőmet, sírás kerülgetett. Vajon miért? Hisz örülnöm kéne, beteljesedett az álmom, amire oly régen vártam. Valami új, szokatlan érzés töltötte el belsőmet, sírás kerülgetett. Vajon miért? Hisz örülnöm kéne, beteljesedett az álmom, amire oly régen vártam. Szorította a görcs a torkomat, ami a gyomrom tájékáról odáig vándorolt, szaporán pislogva igyekeztem visszatartani feltóduló könnyeimet, küszködve valami nálam hatalmasabb erősebb érzéssel, aminek nem tudtam eredetét. Végül összeszedtem magam, és lehuppantam az ablak mellé. A kupéban meleg volt, a nyitott ablakon át bámultam az elsuhanó idegen tájat. Régen, mikor kicsi voltam, hozott egy vonat erre, de arra már alig emlékeztem. Álmosan, kókadozva hallgattam a vonat kattogását, s egy idegen nő messziről jövő hangját, aki idehozott egy hatalmas óvodából, amit otthonnak neveztek, és egy ideig ott voltam én is, sok kis és nagy gyerekkel együtt. Végül elnyomott az álom, egy erős rángásra ébredtem, a vonat sínek sora között kacsázott ide-oda. Budapest, olvastam kiírva az állomás épületére.
A vonat hosszan csikorogva megállt.
- Néni, már itt vagyunk? – kérdeztem. Döbbenten nézett rám.
- Ne mond nekem azt, hogy néni, én az anyád vagyok.
- Bocsánat – rebegtem.
- És nem, még nem érkeztünk meg.
Kellemetlen, kínos érzés lett úrrá rajtam. Valami rosszat mondtam? De az anyu, eddig az idős nevelőanya volt. Mindenki úgy hívta, én is. A sovány asszony leszállt
- Mindjárt vissza jövök, veszek enni és inni valót - mondta.
Bennem kitört a pánik, mi lesz ha nem jön vissza? Ha itt hagy, mert nénit mondtam neki? Sikítani szerettem volna, maradjon, nem kell semmi, csak ne hagyjon egyedül a nagy vonaton. De nem jött hang a torkomon, rettegő szememet rajta tartottam, míg lent vásárolt egy kocka formájú bódéban. Visszajött, és újra kattogott a vonat alattunk, a nagyváros mögöttünk maradt, megnyugodva nézegettem a vonat mellett suhanó tájat, és mélyen magamba szívtam az erdőillatú hűvösebb levegőt.
Vajon mikor érünk haza?

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Memoár
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 21
Jelenlévők:
 · Tiberius


Page generated in 0.0393 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz