Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A múlt vonzásában

, 306 olvasás, vorosjudit , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

Nem számít, hogy lelked bánja,
vágyad saját útját járja,
régi álmok tűnt nyomában,
reményeknek szép honában.

Elmerül az emlékekben,
érzéseknek tengerében...
Érintheti mának vádja,
múlt szépsége visszavárja.

Kísérthetnek a holnapok,
várhatnak rád békés napok,
megcsillantja ezüst fényét,
ma nyugalma nem hoz békét.

Visszavonz a múlt sugára’,
hajdan átélt, őrült bája,
fáradt szíved érte remeg,
ajkad buzgón imát rebeg...

Egyszer aztán mégis elhagy,
körülötted minden megfagy,
semmivé lesz a sok emlék,
elszállnak, mint apró lepkék.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: vorosjudit
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 342
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 367
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2698 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz