Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hó

, 207 olvasás, starics ibolya , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Reggel van, kinézek
az ablakon és ó,
a kertemet belepte
a hó.
Puha és fehér, minden,
minden hófehér,
és fúj a szél, kergeti
a kavargó pihéket,
belepi a téli vidéket,
a kutyaólat, az utakat,
nincsenek már fák,
hófehér vatta a világ.
Sűrű pelyhekben hull,
hull a hó, szorgosan
dolgozik Holle anyó.
S míg odakint, mindent
betakarva hullanak a
pelyhek, itt a szobában
bent, a fa a tűzben
perceg, s duruzsolva
mormog a kazán,
a házban sült krumpli
illata száll, s kissé kopottan
áll még a sarokban
a karácsonyfám.
Lelkembe egy érzés
költözik, e gyönyörű
fehér világban, az én
kertemben, áll a házam,
a váram, hol a béke lakik.
Mely az enyém egyedül,
a szél odakinn hegedül,
s idebenn a házban a jó
meleg szobában, kinézek
az ablakon át a fehér világba,
a puhaság tengerébe,
csak hadd hulljon a hó
borítson be földet s eget,
takarja be a télütötte sebeket,
adjon meleg dunyhát a magnak,
gazdag termést a parasztnak,
békét, s tiszta fehér takarót
a piszkos világnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 25
Jelenlévők:
 · alfabata
 · PiaNista


Page generated in 0.062 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz