Hát mi lett belőled? Te Magyar! Gyűlölöd a testvért, rokont, a jó barátot?
Egymásnak a szépen terített asztalnál jó étvágyat megint, mikor kívántok?
Ha szakadék fölött egy ágon csüngne remegő teste, nyújtanád-e segítőn kezed?
Vesszen csak oda! - kárörvendesz magadban és rá se veted érdektelen tekinteted.
Ilyen hitvány lettél? A saját fajtádba rúgsz lépten s nyomon újra meg újra?
Magyarul káromolsz? S szikrányi szeretet sincs a te lelkedben megbújva?
Milyen gonosz ármány kerített hatalmába téged, Attila s Árpád hős fiát ?
Vigyázz Magyar! - Ha tovább is így cselekszel, a pokolban nem hallasz imát!
Emelkedjél fel a sárból, hova te magad tiportad szakadt csizmáddal bűnös lelkedet,
Lehetsz még ember e földön, és igaz bátor Magyarnak hívnak majd más nemzetek.
Tested minden zsigere és sejtje akarja a jót és szépet, belül könyörög a lelked néked,
Megbocsájt Isten! Mert szereti ő kiválasztott népét, és tárt karokkal vár odafent téged.
Megjegyzés: Haraszti Attila
Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18 
Összes: 35
Jelenlévők:
