Bőrbe kötött valóság,
torzult képeit látva.
Homályos világ az ára,
értetlen kérdések árja.
A mindenség sötét fénye,
csapdában vergődő léte.
Érzékelés csalfa képzet,
öten egy ellenében.
Keresve nem találom,
ha feladom megbánom.
Két részre szakadtam,
a megoldás magamban.
Tér, idő és szemlélet,
elménk szüleménye.
Ám béklyója oly szoros,
megtörni mit okoz?
Az ismeretlen út felé,
terel, irányít végzetem.
Ott tudom meglelhetem.
ami az értelme életnek.
Nincs miért tétovázni,
semmi sem adhat többet.
Szándékom szerint teszek,
egyszer csak Emberré leszek.