Navigáció


RSS: összes ·




Játék/vegyes: A Szivárványos király

, 311 olvasás, gazzo , 10 hozzászólás

Ezerszín

Réges régen, még jóval a Palacsinta feltalálása előtti időkben, Jamaikában élt egy király. Furcsa neve volt, úgy hívták I. Csiga Király. Hahaha, nem, ő nem csiga volt hanem ember. Fiatal uralkodóként kapta ezt a nevet, amikor a hosszú háborúskodás alatt elfogyott a nép élelme. Akkor a király megparancsolta, hogy gyűjtsék össze a szigeten található összes csigát, és abból készítsenek ételeket az emberek. Nem volt mit tenni az emberek csigát ettek és hozzá füvet fogyasztottak, hogy ne legyen annyira egyhangú az élelem, de túlélték a nehéz napokat. Ettől az időtől nevezték el I. Csiga Királynak, és ő büszkén használta ezt a nevet, mert végül is megmentette a népét az éhhaláltól. Hosszú és boldog élete végén jobb létre szenderedett.

A trón várományosa fia volt, de hiú ember lévén, hallani sem akart róla, hogy ő valamiben is második legyen, így a II. Csiga Király névvel sem tudott megbarátkozni. Piperkőc fiatalember volt, ezért inkább az volt a terve, hogy készíttet magának egy olyan ruhát, amilyet előtte senki nem láthatott, és erről kapja majd az uralkodói nevét. Az ágyútorony tetejéből kikiáltók naphosszat hírdették, hogy minden takács és szabó, azonnal fogja a szerszámait és az alapanyagait és siessen a királyi várba, hogy elkészítsék a korábban sosem látott ruhát, amit a beavatási ünnepségen fog viselni. Gyorsan terjedt a hír, és már a következő napon érkeztek is a mesteremberek, szolgáikkal, a szekereken a szerszámaikkal, és a fellelhető összes kenderrel, gyapjúval és egyéb kelmével. Odaérvén mindegyikük méretet vett a trónörökösről, és elkezdték a ruhakészítést. Szövőszékek csattogó zajától volt hangos a Tearózsákkal és füzekkel körbeültetett várkert, ahol a sátraikat felállítva kényelmesen tevékenykedtek a mesteremberek. Lámpásokkal világítottak éjjelente, hogy folyamatosan dolgozhassanak a rövid határidő miatt. A mesterek és inasaik naphosszat sodorták a kendert és a különböző alapanyagokat.

Eközben a katonák láncraverve vezettek a király elé két szegénylegényt, akik tiltakozva mondogatták, hogy ők csak a nevük miatt vannak itt, -egyiküket Takács Pityunak, a másikat Szabó Gábornak hívták, - de a király rájukparancsolt, ha már egyszer itt vannak, akkor készítsenek ők is ruhát! Biztosan maradt bennük az ősi vérből, ha így hívták a családjukat is...
Szegény legények voltak mindketten így nem voltak se alapanyagaik, se szerszámaik. Szomorúan sétálgattak a várkertben, ahol a mesteremberek megsajnálták őket. Bár felesleges alapanyagaik nem voltak, - mert a kender nagy részét hajókkal elszállították a kereskedők, -de azért megengedték nekik, hogy ha találnak maguknak alapanyagot, akkor a szerszámaikat használva elkészíthetik a ruhát. Keresgéltek minden felé még éjjel is a lámpás fényénél, de a csekély kender mennyiség miatt szomorúan bandukoltak. Egyszer csak megszólat egyikük:
-Testvér, látod ott a holdfényben azt a szivárvány színű szalagot? Ott elöl, nem látod mennyi van belőle?
Odarohantak de csak a száradt csiganyál csillogott szivárványosan a holdvilágnál.
-Nézd milyen sok van belőle testvér! Tudom, hogy ez csak száradt nyál, de ha felgombolyítjuk az összeset, a szövőszékkel kelmét készíthetünk belőle.
-Testvér, hiszen ez csak csiganyál, és átlátszó... A királyfi mérges lesz, ha olyan ruhát adunk neki ami semmit sem takar.
-Ez igaz testvér, de ha a nap rásüt a csiganyál kelménkre, annak olyan szivárványos ragyogása lesz, hogy elvakítja a királyfi szemét és talán megtetszik neki, hisz tudod, mindene a csillogás.

Elkezdték felgombolyítani a száradt nyálat és amikor már úgy látták, hogy egy darab sem maradt, a vár tövében egy szűk sikátorban elrejtették a gombolyagokat. Megeggyeztek, hogy csak éjszakánként dolgoznak, és mindenki előtt nagy titokban tartják az alapanyagukat, nehogy idő előtt az uralkodó fülébe jusson. Ha kérdezték őket csak annyit feleltek, hogy kendert sodorgatnak éjjelente, és majd ha elkészül, csak akkor mutatják meg.

Eközben telt az idő és egyre több mester készült el a ruhájával, de a királynak egyikük műve sem tetszett. Eleinte mérgesen, aztán egyre szomorúbban zavarta haza őket, még végül, két nappal az ünnepség előtt már csak a két szegénylegény maradt. Ők is elkészültek az ünnepi ruhával, és üzentek az uralkodónak, hogy holnap a délutáni napfényben mutatják meg a várkertben. A királyfi a teljes udvarnépével és barátjával, egy görög herceggel együtt kisétált a megadott időben a várkertbe, és már messziről látta a csillogó ragyogást, mely szivárványként tündökölt a próbababán. Nagyon megörült és rögtön be is ment a próba sátorba, ahol a szegénylegények óvatosan ráadták a ruhát. Amint magára öltötte, rögtön feltűnt neki, hogy minden porcikája látszik a ruha alatt.
-Mi ez, hogyhogy átlátszik? -vonta kérdőre a két legényt.
-Király uram, te kivételesen éles szemű vagy, hiszen láthattad, hogy minden alattvalód tátott szájjal éljenzett amint meglátta a szivárvány csillogását az imént!
-Igaz! -kontrázott a másik is, -én sem látok át rajta! Csak a te királyi szemed olyan erős, hogy átlát a kelmén.
-Igazatok lehet, tényleg ritka jó látásom van, -mondta a királyfi, -miközben a tükör előtt forgolódott a csiganyálban.
-Csak holnap, a beavatási ceremónián mutasd meg magadon uram, és meglásd egyszerre kiáltják majd, hogy éljen A Szivárványos Király.

A királyfi nagy boldogan rakatott több zsák kincset egy hajóra, és megparancsolta a legényeknek, hogy hajózzanak el jó messzire, mert soha többet nem készíthetnek ilyen ruhát másnak. A legényeknek sem kellett több, felszedték a horgonyt és még hátra sem néztek, úgy elvitorláztak már dúsgazdag emberként.

Másnap összegyűlt Jamaika népe, csengőkkel és füstölőkkel várták a királyfit a vár udvarán. A Hoppmester is füstölővel a kezében állt a kijáratnál és bejelentette az érkező uralkodót:
-I. Szivárványos Király, Jamaika Királya!
Ekkor a királyfi délcegen kisétált az udvarra a tömeg elé, és jobbra-balra integetve végigsétált, az udvaron felálított trónusig. A nap nem sütött. Mindenki elcsodálkozott, amint az uralkodó a teljesen átlátszó csiganyálban sétálgatott büszke tartásával.
Eleinte egy pisszenést sem lehetett hallani, de aztán egyszer valahonnan a tömegből bizonytalan kiáltás hallatszott:
-Éljen a király!, -majd sokkal hangosabban és határozottabban újra kiáltott, - Éljen I. Meztelencsiga Király! És a megszeppent nép egyként kiáltott fel:
Éljen I. Meztelencsiga Király! És énekeltek, táncoltak kezükben a füstölőikkel csengőikkel, három napon és három éjjelen át.

A király szégyenében bezárkózott a tróntermébe és hosszú hónapokon keresztül nem mutatkozott az alattvalói előtt.

Jamaikában az emberek attól a naptól tudják, hogy minden megtörténhet. Az ország jelképe maradt a kender levél mellett a szivárvány is...

A mesém véget ért, lassan eloszlik a füst is....

Játék, a palacsinta, tearózsa, lámpás, sikátor, csiga, fűz, darab, ágyútorony, szivárvány, görög szavak felhasználásával.

Megjegyzés: 2. játék - 10 hívószó: palacsinta, tearózsa, lámpás, sikátor, csiga, fűz, darab, ágyútorony, szivárvány, görög

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Játék/vegyes
· Írta: gazzo
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 14

Page generated in 0.0392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz