Navigáció


RSS: összes ·




Játék/vegyes: Vakvilág

, 279 olvasás, Kankalin , 20 hozzászólás

Elmélkedés

Csak ülök…
Lábam lógázom az ágyútorony mellett, mohón ölel a nagykabát. Tűnődök, hogy mi vár majd Odaát…

(Ej, ez a december feladja a leckét, pedig nemrég még a nyár karolt, hát arra gondolok, ami melengetett és megfogott. Nem karcos jégcsapok azok.)

Illatozik-e tearózsa ott lágy sárgáját szemembe szűrve? Csodáját nem feledtem, de most „tél van és csend és hó és halál”.
Él-e szivárvány fönt is, ami hidat épít ég és föld közé? Ér-e annyit, hogy mesémet reménnyel töltené, és nem maradna semmi kétely, csak a biztos út? Még magába fűz a múlt.

Jól jönne egy lámpás, ami úgy világít, hogy nem érhet semmi bántás, s csak azt mutatja meg, ami életet jelent.
Mi az élet? Személyre szabott darab, mi örökös színház marad.
Úgy görög belőlem minden szó, hogy megbújik köztük a való: egy sikátorba tévedt vakvilág.
Mi várhat Odaát?
Egy csiga hozzám képest gyors, hiszen amit adna a Sors, azt túl sokáig rágom, ezzel elúszik az álom.
„De jó volna mindent, mindent elfeledni”, csak élni, élni, lenni, lenni…

… és egy lenti kis kocsmából palacsinta illata árad felém, ez visszaránt a tél múló üzenetén.



Megjegyzés: 2. játék - 10 hívószó: palacsinta, tearózsa, lámpás, sikátor, csiga, fűz, darab, ágyútorony, szivárvány, görög
Az idézetek Vörösmarty Mihály Előszó, valamint Ady Endre Karácsony című verséből valók.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Játék/vegyes
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 2
Kereső robot: 10
Összes: 19
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · legna


Page generated in 0.0363 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz