Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A bükk hegységben

, 199 olvasás, etele , 1 hozzászólás

Természet

Hegy fölött a nap magasabbra „lép”,
Meleg sugarait repíti szét.
Fák lombjain játszva, futva siklik,
Ragyogva járja, földi útjait.

Még csendes a táj, békésen nyugodt,
Csak a fák „nyújtóznak” a hegy „szuszog”.
S halkan lüktet élet ritmusa,
Ébreszti dal, madarak „kórusa”.

Ahogy közeledek a hegy felé,
Felnézek rá, vendégét köszönté.
Várja Ö, fogadja a turistát,
Legyen rendes és természetbarát.

Megyek rajta felfelé, figyelek,
Csillognak harmatcseppes levelek.
Utamat kísérik csodás fények,
Feltöltik szívem, lelkem, remények.

Nyár van, kirándulás öröme visz,
Szememmel újfent, gyönyörködöm is.
Egy kis tisztáson színes virágok,
Mutatják a sok színű világot.

Zöld, Sárga, kék. lila, piros színek,
Rájuk nézve, mint ékes gyöngyszemek.
Megállok én, egy kicsit pihenek,
Érzem, jót tesznek a friss ingerek.

Tiszta levegő, virágillatok,
Természettől boldogságot kapok.
Hazámban a Bükk- hegységben járok,
Benne mindig oly sok szépet látok.

A szebbnél szebb fák „bókolnak” nekem,
Az energiájukat szeretem.
Itt a legkisebb légszennyezettség,
Ezért áldom tiszta szép „tüdejét”.

Barlangok, izgalmak sokasága,
Patakok halk, erős csobogása.
Lenyűgöz szinte minden pontjában,
Jól éreztem magam csodájában.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: etele
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 4
Kereső robot: 19
Összes: 35
Jelenlévők:
 · arttur
 · boszorka
 · marisom
 · Tollas


Page generated in 0.0409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz