Navigáció


RSS: összes ·




Dal: Dionű szósz

, 674 olvasás, Horváth István , 0 hozzászólás

Paródia

Kinyúlnak a fények a külvárosi éjben.
Aludni tér minden, már csak én vagyok étlen.
Itt állok, az ablakomban fohászkodom a szmogban
valamiért, ami zsírt tartalmaz nyomokban.

Nyisd ki a hűtőt! Hadd ömöljön a fény...
Kell a Dionű szósz, mint a grafén...
Ha ezt elmulasztod, az a te sarad...
Unom, hogy a recept tettestársa vagy!
Ami jó, mindig érlelt... ez egy újabb vad kísérlet...
az is meglehet, hogy drágább lesz, mint egy BKV bérlet.
Szeretni, megkívánni, enni, ráharapni, émelyedni...
Nem kell magad komolyan venni, csak nyelj! a lényeg ennyi...
Amint az álmod papírra vésed,
elindul majd a nyáltermelésed...
s ha a kalória el nem égett,
jönnek a fogyós példabeszédek.

Ne magyarázz mélán, inkább gyere te is enni!
Ömlik a Dionű szósz - késsel lehet ó kenni...
Tört kenyér és jó rum, most nyisd nagyra a szádat.
Ez az evészet, nézd svéd asztalos a tárlat...

Jó lenne, ha megtanulnátok egyszer:
sokra nem mentek pár zacskó keksszel...
Ahol én állok mindig magas a számla,
csak eszek tovább, enzimek a számba’.
Mindenhol otthon vagyok,
ahol a hűtőgép nekem ragyog…

***

Eredeti:

Kökény Kármen: AVANTGÁRD

Kigyúlnak a fények a külvárosi éjben.
Aludni tér minden, csak a vágy marad ébren.
Itt állok, az ablakomban fohászkodom a szmogban
valamiért, ami fényt tartalmaz nyomokban...
Húzd el a függönyt! Hadd süssön be a Nap!
Hadd csüngjön a rojton az Alkonyat!
Ha ezt elmulasztod, semmi sem marad…
Unom, hogy a rendszer tettestársa vagy!
Ami jó, sose volt ingyen, de ha semmi pénzem sincsen
is, megtart a vágy, amiért a bőröm vásárra vittem.
Szeretni, megkívánni, menni, kiáltani, lélegezni,
Nem kell magad komolyan venni, csak élj! a lényeg ennyi...
Amint az álmod papírra vésed –
Megtér a szó lét-archív ködéhez,
s ha a dal ritmusa el nem éget –
megkopunk, mint a példabeszédek...

Ne magyarázz mélán, inkább gyere ki a fényre!
Ömlik a szenny a térre – kopik a szó erénye...
Az utca a fórum, ott nyisd nagyra a szádat!
az a költészet, s belőlünk épül a tárlat!

Jó lenne, ha megtanulnátok egyszer:
sokra nem mentek pár olcsó heccel...
Ahol én állok, nem parancsol az "állam" –
utazom tovább, megvonom a vállam...
Mindenhol otthon vagyok –
mögöttem rohannak a városok,
életre kelnek széttépett vázlatok –
minden elbaszott szót vállalok.

Lehúzom a leplet! Cselekszem, nem szereplek!
Büszkén adózom mostoha végzetemnek.
Rímekbe szednek a "hűtlen szerelmek"...
valaki épp így szeret, és valaki elenged...
Felém senkinek soha nincs tartozása –
előttem lehullik minden társadalmi álca.
A necces kardal pár kócos asszonánca
átszínezi a kopott társadalmi vásznat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Paródia
· Kategória: Dal
· Írta: Horváth István
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 192
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 218
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1433 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz