Szapora lélegzete átsikítja a sivatag rekkenő némaságát. Szakadó mellkassal zihál körbe, a fehér homok a torkára csattan, agresszíven perzseli át nyálkahártyáját. Az alkímia végül másként hat rá, hiszen ő nem ember. És ez itt Perzsia.
A szívtelen király ellen elfogatási parancsot adott ki Indra. Nem érdekelte az indíték ürügye, csak az ítélet: lánca annyi lakattal feszüljön, ahányszor tagadta meg őt, a legigazabbat. Isteni átkot látott harmadik szemén át: hőn szeretett lányát száműzi a király az ördög helyett.
Mert jól vigyázz, hogy mit kívánsz! A lámpás szelleme törökcsemegét hazudott, hogy végre kiszabaduljon a Nap, a Hold, a Föld szigorú uralma alól. A király hitt neki, bármilyen babiloni udvaron kívülinek hitt volna, ha az leígéri a csillagokat is – megtisztítva lányát a rossztól.
Indra házi szfinx-ét adta Rtemiszia lelkeként, hogy testét őrizze a Nap és a Hold fénye, a Föld ereje, a Szél bája, a Tűz szenvedélye és a Víz hatalmassága. Ám Rtemiszia apja, a perzsa király ebből semmit nem látott, lányát rossznak tartotta, és rögeszméjében megtörhetetlenül kereste a rosszaság ellenszerét.
A lámpásból kiszabadult az Éjszaka, babiloni szegény képében járult az elöljáróság elé, kezébe adva azt az ezerjófüvet, mellyel Indra szfinxét akarta elpusztítani, Rtemiszia fényét. A király megörült, hogy végre megkapta azt a szert, ami majd átszínezi lánya hibás zöld szemét kékre, hogy olyan szép szimmetrikus lehessen, két kék szemmel, ahogy az ővé. A babiloni szegény azonban figyelmeztette, a lány talán belevakulhat. Mégis minek látnia egy királylánynak? - gondolkozott el a király, leghőbb kívánsága mégpedig az volt, hogy szeme ne legyen szedett-vedett más színű.
Éjszaka nyerte meg a csatát, helyébe Rtemiszia kényszerült száműzetésbe. S ott, a sivatag rekkenő magányában lelke otthonra talált. Isteni lelkét nem köthette gúzsba maga Indra. Halála fájdalmas volt, a test pusztulása végletekig kínzó, ám felbecsülhetetlen áldozata annak, ha a lélek végre hazatalálhat.
Indra aranyszínű felhőn zárta ölelésébe a kicsi szfinxet, és mindketten tudták, hogy végül a jó győzedelmeskedett a rossz felett, ahogy mindig is… Még akkor is, ha a mesék a földön érnek véget, és a menny csupán csak fantázia, hit. A jó sosem győzhet az anyagiasságban, ahogy a rossz sem a szeplőtlen tisztaságban.
Megjegyzés: 1. játék - 7 hívószó: Perzsia, lakat, felhő, törökcsemege, éjszaka, ezerjófű, alkímia
Ha olvastad, vedd kötelességednek te is e feladat teljesítését! (mosoly)
|
Online látogatók:
Látogató: 156
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17 
Összes: 173
