Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsúszavak – ötödik vers

, 461 olvasás, zsoloo , 5 hozzászólás

Sajgó lélek

Hisz tudod,
mert ismersz,
s ismerlek téged,
régmúltunk ködében
visszaszépülének
csicsergően kedves
első napjaink.

Lapozgatok bennük,
ujjam téged tapint,
rózsát formál ajkam
szomorúságodnak -
szerettél nevetni,
de oly kedvet akkor
ingyen sem adtak.

Valahogy mégis
egy párrá lettünk.
(Szeretni mily szép is!)
Ám az élet néha oly
könnyelmű, mostoha,
hogy mit elvesz: elrejt,
s nem ad vissza soha.

Hétköznapba haltak
az álom-varázslatok,
elméláz a téli világ
szavainkon függve,
messzi-nézőn hallgat,
sóhajt, belesajdul,
mikor rányitunk egy ablakot.

Ismerlek téged,
mint te engem,
hisz tudod,
régmúltunk ködében
majd visszaszépülének
újra minden egyes
elmúlt napjaink.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 2
Kereső robot: 28
Összes: 361
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2556 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz