Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vallomás

, 468 olvasás, Horváth István , 2 hozzászólás

Szerelem

Ha tudnád hányszor merengtem el…
csodás, különös rejtelemmel
az érzések kusza láncán...
mert szívem vékony zománcán,
mint a nyers intelem,
átléptél hirtelen…

Ahogy sapkán a pamutbojt,
vonzza az éhes szürke molyt,
úgy igéz meg szemed mélye,
varázst-keltő tüneménye...

Nem is tudom, hogy mondjam el:
mint tejbe hullt víg karamell...
bájt, színt öntesz napjaimba,
mely átfon, mint fát az inda.



Megjegyzés: Susztár Viktoriának, 2016.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Horváth István
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 221
Regisztrált: 0
Kereső robot: 42
Összes: 263

Page generated in 0.2325 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz