És mégis van igazság a földön!
Az emberi sors nem mindig börtön
Vágyakból épített hegy csupán,
mit két szemed bámul bután
a saját kézzel emelt rácsok mögül.
De szétnézve magad körül
láthatod, hogy a másik oldalon
falad igazából csak oltalom.
Tárt ajtókon távozhatsz!
Rajtad áll csak, hogy változtass!
És mégis van igazság a földön!
Csak meg kell keresned
Hogy rátalálj a nyitjára,
önmagad kell jól szeretned
Magadnak kell hogy varázsolj
hullámot, hajót, hitet.
S másnapra megkapod hozzá
a végtelen tengervizet
Egy új világ felé távozhatsz!
Rajtad áll csak, hogy változtass!
És mégis van igazság a földön!
Te vagy benne a legfőbb igaz
Amire szükséged van, az
nem sajnálat és vigasz.
Feladat kell, hogy alkothass
Tér hogy repülj, s ne törjön a szárnyad
Föld, min landolhatsz,
hol nem börtön épül, hanem a várad.
A megszokásból is távozhatsz,
rajtad áll csak hogy változtass!