Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsúszavak - első vers

, 393 olvasás, zsoloo , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Még nem ég, még nem…
lázrózsás könnyben szemem,
ma még te vagy egyetlenem.
Még nézek csak értelmetlenül,
ahogy szétterjed hiányod belül.

elszakadt szövött fonálunk,
lehullt égbetörő szárnyunk,
most félelemmel keres szállást,
óh, szívem tanuld a válást!

Elengedted hát kezem.
Annyi hév után lemondtál rólam,
száradt csonthéj a dióban,
mit összetörnek csöndes évek,
s ízét megőrzi fájó emléknek,

lisztté őröl a holnap nélküled!
Ki szeretett, most miért nem szeret?
Hiányod az, mi nem tud múlni,
e szót: „egyedül” ismétli. Tanulni

miért így kell vénségre nekem?
Nincs szabadság, ha nincs szerelem!
Hártya nő, vakság szememen,
magamra hagytál hát úgy itt,
mint homok pereg, s szélbe hullik!

Megértettem, hogy elesni,
s álmodón többé fel nem kelni,
pár nélkül lenni mit jelent,
megöl, szétfeszít, megőrjít e csend!

élni akartam eddig,
tervezve már révbe ért biztos jövőt,
s mit épp nem vártam, közbejött.
Most, akkor a járni jó út melyik?
Minden, minden értelmetlen így!


Megjegyzés: 2017. december 8.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 41
Jelenlévők:
 · Csontos


Page generated in 0.0451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz