Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Ahol a nap mindig korábban kel - 4. rész

, 33 olvasás, Sutyi , 2 hozzászólás

Ezerszín

Alkonyodott. Az ablaknál állt és nézte, amint a szemközti hegyoldal házaiban kigyulladnak a fények. Most balról egy fogaskerekű szerelvényei kúsznak fel méltóságteljesen a Normafa irányába.
Közvetlen előtte a völgyben még tompán, alig kivehetően kirajzolódnak a háztetők, magasba nyúló pöfékelő kéményeikkel. A kertben már szinte minden fa ruhátlanul áll, egy–két konokul kapaszkodó levéllel. Halott társaik, a fa tövében vastag fakó-szürke szőnyeget terítenek alájuk.
Szállingózik a hó, s a frissiben feltámadt kósza szél játékosan, egy-egy hópehely alá kap, megemeli, majd elejti, sorsukra hagyva őket. Másokat a hátára vesz és elröpteti egy darabon. Némelyik kis kóválygó pelyhecske az ablakára száll, s a pillanat törtrésze alatt vízcseppként végzi kérésznyi életét.
Az utcán az emberek fázósan húzzák össze magukon a kabátjukat, s sietősre veszik lépteiket.
Megérkezett a tél.
Ilyenkor mindig eszébe jut az a forró trópusi nyár, ott Kínában…

Azon a júliusi reggelen is – szokás szerint - hét ágra szórta a sugarait a nap, már kora reggel gyöngyöző vízcseppeket „rajzolva” a homlokukra. Azaz dehogy, csak kettőjükére, mert már akkor észrevette - s később még inkább igazolva látta – hogy a kínaiak egyáltalán nem izzadnak.
A szálloda parkolójában a két kínai fiú, Jinsong és Shaozu sietősen pakolták be a bőröndjeiket a céges autóba, s elindultak a reptérre.
Hétfői nap volt.
Jinsongnak éppen azon a hétvégén volt az esküvője Yinnel, így már régebben megbeszélték Gáborral, hogy a következő hetet ők is ugyanabban a szállodában töltik, ahol nekik foglaltak szállást Sanyán.
Jinsong rettenetesen boldog volt, hogy a „fehér főnökkel” nyaralhat. Ezt nagy megtiszteltetésnek vette, hiszen a kínai kultúrában még mindig élnek Konfucius – az első tanító – tanai, s eszerint a kínai emberek a végtelenségig lojálisak a feljebbvalóikhoz.
Jinsong vidéki fiú volt. Egy kicsi faluból származott, s bár tanult ember vált belőle, de a rafinált, kereskedő szellemmel megáldott paraszt őseit sem hazudtolta meg.
Gábor gyakran mesélt arról, hogy milyen sokat segített neki a kínai fiú a kezdeti időszakban, amikor elkezdett dolgozni abban a távoli, idegen országban.
Egy magyar embernek szokatlan, hogy Kínában mindenért alkudni kell. Ott még egy ékszerüzletben sincsenek szabott árak.
Jinsong mestere volt az alkudozásnak. Ha Gábor nem vette igénybe a segítségét, annak ellenére, hogy nem az ő pénztárcája bánta, mégis szóvá tette, ha felesleges pénzkidobáson kapta.
Most is, nagy boldogsága közepette, hirtelen elkomorult, s megvakarta a füle tövét:
- Főnök, remélem tudod, hogy csak a kedvetekért szántam rá magam, hogy ebben a drága szállodában szálljak meg, mert ki az a bolond, aki ennyi pénzt kifizet azért, hogy valahol aludjon.
Ahogy ránézett Jinsongra, majdnem elnevette magát, mert a fiú olyan képet vágott, mint akinek a fogát húzzák. Valószínűleg még Gábor győzködése ellenére, hogy élete egyik legfontosabb eseményére készül, sem igazán törődött bele, hogy ilyen haszontalanságra költse a pénzét.
- De főnök, egy ágy csak egy ágy, mindegy, hogy egy, vagy öt csillagos szállodában is van, nem attól alszik jól az ember- mondta végső érvként.
Mire a repülőtér épületéhez értek, már nyoma sem volt az arcán a bosszúságnak. Előzékenyen és mosolyogva pakolta ki a bőröndöket az autóból.
A repülőút nem tartott még két óra hosszat sem, s megérkeztek Sanya (Szanja) repülőterére.
Ez a város Hainan sziget második legnagyobb városa. A Dél-kínai-tengerben fekvő trópusi sziget az Egyenlítő és a Ráktérítő között helyezkedik el. A szigetről a kínaiak úgy tartják, hogy ott olyan selymes és fehér a homok, hogy még Hawaiira is innen szállították a tengerpartra. Hajdanán ide száműzték a politikai foglyokat, mert messze esett Pekingtől, bár ez a hely már akkor is inkább a Paradicsomra emlékeztetett.
A repülőtér épületéből kilépve a szokásos mellbevágó forróság fogadta őket, legalább 90 százalékos páratartalommal.
Bár háncsszoknyás lányok nem vártak rájuk virágfüzérrel, csak egy sereg taxis rohanta meg őket, s szapora beszéddel és csomagjaik rángatásával próbálták rávenni őket a mielőbbi döntésre. Gábor nem hagyta magát, volt már tapasztalata, s tudta, hogy itt a külföldit palimadárnak nézik, s a valódi ár sokszorosát is képesek elkérni, az európaihoz mérten nagyon olcsó szolgáltatásaikért.
Megalkudtak és elindultak. Hamarosan a szálloda komplexum központi épületéhez értek, ahol a hatalmas csarnokszerű lobbyban felvették az adataikat, majd egy nyitott, vászon tetejű elektromos kisautóba pakolták a csomagjaikat és átvitték őket abba az épületbe, ahol a szobájuk volt.
A tikkasztó hőség ellenére nem érzett fáradtságot. Minden az újdonság erejével hatott, hiszen sosem nyaralt ilyen egzotikus környezetben. A szoba erkélyéről a szálloda egyik medencéjére lehetett látni, melyet harsányzöld pálmák öveztek, s azon túl ott hullámzott a Dél-Kínai tenger, melynek végtelen kékje egybemosódott az éggel.

Igen, ez valóban maga a földi Paradicsom - gondolta.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Próza
· Írta: Sutyi
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 0
Kereső robot: 72
Összes: 97

Page generated in 0.0453 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz