Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: lelki fejesugrás

, 33 olvasás, Demonkos , 2 hozzászólás

Gondolat

El nem tudom mondani mit érzek, valahányszor berakom a zenédet.
Az a töméntelen fájdalom nem viselhető el, amit a szívemben érzek valahányszor hallom, mintha egy más sorsot élnék, mintha máshol lennék, máshol vagyok! És búcsúzom, vagy Találkozom! Nem tudom, csak fáj és tél van, vagy nyár nem tudom, de fáj, és ez a nyilallás csak az elkövetkező időkre szól, pedig elmúlt, iszonyú, de nem tudom utolérni, folyton ott szaladgál előttem és nem tudom megfogni a kezét, hogy Hé! Állj már meg! Én vagyok az, ne szaladj!
És akkor észreveszem a körülöttem levőket, akik helyett magamba néztem, megölelem őket, és látom hogy ők is érzik, ők is tudják. Szótlanul egymásra nézünk, és sírunk mind a ketten. Hol van a külön, az együtt? Itt benn vagyunk mindannyian Isten gyomrában.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Jegyzet
· Írta: Demonkos
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 0
Kereső robot: 69
Összes: 92

Page generated in 0.0669 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz