Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyolcvan év

, 43 olvasás, zsoloo , 3 hozzászólás

Megemlékezés

„Íme, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet. ”


Vendégségben mindig Tenálad,
itt voltam otthon, szép hazám,
de végső szót nem remélek,
csak meglátni kívánom anyám.

Most földedben fekszem csendesen,
mint feküdtem Szárszón régen,
számolgatva hulló csillagot
augusztus múló hevében.

Jókedvvel indultam, nem nyomott,
jól esett a délutáni séta,
bocsásd meg botlásom, s a napot,
bátor voltam, de bódult; és kissé béna..

Térkép hullott rám ez takart,
térkép lettem ím, irány a tájba,
Szép Szóval kinyújtóztatva
új jog, új világ első polgára.

Halálom mégse lett hasztalan,
s mit nekem röpke nyolcvan év,
mikor parázs zsarátnokom heve
máig fűt költőt, s szíve lánggal ég!

„Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél, ”
„Íme, hát megleltem hazámat, ”

s szívem a tegnapnál jobbat remél!


Megjegyzés: megemlékezés József Attila halálának 80. évfordulóján
2017. december 3.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 0
Kereső robot: 68
Összes: 93

Page generated in 0.0451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz