Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Unalom

, 28 olvasás, Demonkos , 1 hozzászólás

Fohász

Furcsa dolog az az unalom.
Sosem tudhatjuk mikor vagyunk egyedül.
Mikor egymagunkban képzelődünk, épp olyan lehet, mint mikor társaságban vagyunk.
Akinek gazdag a fantáziája, viszonylag jól elvan ebben, aki nem, az menekül fűhöz-fához a magánytól.
Én éppen nem tudtam éjjel aludni és egész jól elvoltam egyedül.
Nem zavart semmi. Másokra gondoltam, képzeletemben másokkal beszélgettem, és tényleg éreztem azt az energiát amikor tényleg ott van valaki. Aztán magamhoz tértem, a tücskök ciripelésére, meg az autók dübörgésére koncentráltam és az érzés megszűnt, amit a beszélgetés keltett bennem.
Ugyanígy beszélünk Istenhez. De ő valahogy mindig a jelenben marad.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Jegyzet
· Írta: Demonkos
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 0
Kereső robot: 65
Összes: 88

Page generated in 0.0422 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz