Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Némán kiáltok

, 337 olvasás, ritmussolt , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Elcsendesedni illene,
mégis némán kiáltok,
szavak mögé elrejtőzve,
vállalva áldást, átkot.

Csillogó izzósor alatt
fényesítem a lelkem:
akit nem védenek falak,
hűs téren versbe rejtem..

Szent gyermekre várás mellett
melegséget óhajtók,
tudtok-e győzni tél felett,
ha nem várnak tárt ajtók?

Néma gyermeknek anyja sem
érti szavát, de érzi,
mit mond a kéz, mit mond a szem,
és tíz körömmel védi.

Elesett felnőtt-gyermekek,
ki segít most felállni
titeket? Törvényőr-szemek
nem is akarnak látni

fiatal szívű öreget
metró sarkába bújva,
hol pénzre éhes perselyek
fölött dalát épp húzza,

padon álmodni fedelet
jókedvéből sem futja,
és nem mustrálgat ízeket,
ha kondérhoz visz útja.

Tányérján hungarikumok
gőzölgő dombját látja,
maholnap paragrafusok
küldik nem látszó tájra.

Világvároshoz nem illik
mosatlan arc és gúnya?
Ételosztók, kik még hiszik,
idejük jött el újra.

Önzetlen szívüket szelik,
mikor kenyerük adják.
Féltékenyek rájuk, akik
őket is megtagadják?

Petőfi-dalt énekelnék
rímelve utcaképre,
tartós köd nem terülhet szét
ember örök hitére.

Vad, szabad farkast játszanék,
nem ebet láncon tartva,
elcsendesedve lopva fényt
szomorú-szép szavakba.

Csillagtalan sötétséget
oszlatni úgysem tudnék,
remény- valutás kincsemet
éhezőknek ítéljék!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: ritmussolt
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 310
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 333
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.9908 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz