Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kertész leszek

, 515 olvasás, Fatyol , 7 hozzászólás

Elmélkedés

Márvány-ármány erezet,
köszvény-sövény,
és fakóba máló fej-akóba,
tódult a bódult ifjúság-virág
A plasztikoperációba részegült világ
El vele!...



Márvány-ármány erezet,
köszvény-sövény,
és fakóba máló fej-akóba,
tódult a bódult ifjúság-virág
A plasztikoperációba részegült világ
El vele! Szebb ennél, mindennél,
a szépre, kéjre, lépre csalt jelennél
egy napfényre kacsintó virág.
Még magvában láttam
létrehajló odaadásban,
tenyerem, meleg zeg-zugában,
De életet adtam, esélyt a gyönyörre
Burjánzó gyökereknek
a gödörbe-verembe,
hogy essenek egymással vad szerelembe,
rágjon utat magának, hullafehér léttel
az élet csirája a buja sötét földdel,
melegen, részegen, napra-fényre éhesen
döfje át a föld porát,
s kacagja ki végre a fonnyadt,
nevetséggé porladt
kivagyiság – gagyiság tomporát...


Megjegyzés: Inkább...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 323
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 347

Page generated in 0.3383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz