Navigáció


RSS: összes ·




Vers: örökségeim

, 52 olvasás, Kosztolányi Mária , 15 hozzászólás

Karácsony

tél volt akkor is szél fújt hó esett
Nagyapám kucsmáján fehérlett a hideg
megült bajuszán a lehelet bársonya
én voltam vagy a tél ki mosolyt csalt oda
kétszer melegedtem mondta nevetve
és kisbaltáját a sarokba tette

örökségem lett az erdő és az élet
melyek nélküle csendesen kevések

de ha néha érzem a főrészpor illatát
tűzhelyünket látom
és hallom halk szavát

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Karácsony
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 0
Kereső robot: 74
Összes: 99

Page generated in 0.0445 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz