Csak futni, nem nézni senkit
Nem érezni néhány percre semmit
Nem fékezni, nem kérdezni
Egy pillanatra nem létezni
Nem tudni mi az, hogy hideg
Hadd rángjon tudattalan az ideg
Elégni a tűzben kín nélkül
S hamudat szórni, míg elszédül
a mindenség körötted
A vant otthagyni mögötted
Az úton nincsből szedni virágot
Hirtelen megállítani a világot
De rohanni tovább esztelen
S letépve láncaid, meztelen
kilépni a semmibe.
Aztán újraépülve csontjaid porából,
mint egy hős főnix-terminátor
visszajönni, hogy menjen tovább minden
De már egy sokkal magasabb szinten
Hisz megkaptad a mindenséget
Láthattad a nagy kékséget
Megveregetted a semmi vállát
Kipihented a lenni fáradtságát.