Üldöz az árnyékom,
mindenben meggátol,
makacsul utánoz,
ha lépnék, elgáncsol.
Régen csak követett,
nevettem, nevetett,
ha karom emeltem
utánzott félszegen,
még hajam fúvását
is, lábam mozdását.
Ezüst holdfényben
és arany napfényben
lépteim követte,
alakom felvette,
néha hosszan elnyúlt,
vagy kicsiként megbújt,
táncolt lépteimben,
keringőzött fényben
négyfelé szétválva,
hol magában állva,
de mindig mellettem,
társammá neveltem!
De a kocka fordult,
ő ellenem mordult!
Hogy pontosan miért?
Nem tudhatom azt én.
Tán megharagudott,
vagy megsértődött, ott
hol lába nyúlik
és szépen elfekszik,
lábamból kinővén.
Már nem társam többé,
mert üldöz árnyékom,
mindenben meggátol,
makacsul utánoz,
ha lépnék, elgáncsol.
Bp.2005.04.17.