Weöres írt jó rondót:
kicsit és kettőset,
soha nem merengett.
Rímet nem keresett,
mert maguktól jöttek.
Benne tisztelem az ősömet,
nekem ő a mesterem lett!
Nem sajnáltam az időt,
gyakoroltam mind a kettőt:
kicsit és kettőset,
nem sajnáltam az időt:
és megírtam a rondót.