Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emlékül egy életnek

, 247 olvasás, hook_ , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Senki se kérte, senki se hívta;
Csöpp angyalként jött a világra.
Azt hitte itt szép az élet;
Szeretet mit remélhet.



Senki se kérte, senki se hívta;
Csöpp angyalként jött a világra.
Azt hitte itt szép az élet;
Szeretet mit remélhet.
Csillagos éjszakán fogant;
Hitték, csak bűnös gondolat.
Meg a természet alkotta;
S fő művének tartotta.
Csillagokról mintázta a szemét;
Hegyi patakról a lelkét.
Meg nem értette a szavakat;
S nagy súlyát azoknak.
Nem gondolt, csak érzett;
Mindenkire kérőn nézett.
Nem tudta mit jelent csalni;
S hogy érdekből hazudni.
De azt sem, mit jelent remélni;
Álmoktól vezérelve élni.
Sosem látta a kék eget;
A habosodó fehér felhőket.
Mégis ő a szégyen;
Mert hivatlan vendég lett?
Kezébe nem fér még lepke se;
Mégis ő ki egy életet tönkretett?
Álmodói eldobták...
Árván magára hagyták.
Így ért korai véget.
Fejfájára vésve lett:
Itt élt, köztünk járt egy napot;
S közben senkinek sem ártott.


2003. I.28.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: hook_
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 216
Regisztrált: 0
Kereső robot: 39
Összes: 255

Page generated in 0.186 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz