Senki se kérte, senki se hívta;
Csöpp angyalként jött a világra.
Azt hitte itt szép az élet;
Szeretet mit remélhet.
Senki se kérte, senki se hívta;
Csöpp angyalként jött a világra.
Azt hitte itt szép az élet;
Szeretet mit remélhet.
Csillagos éjszakán fogant;
Hitték, csak bűnös gondolat.
Meg a természet alkotta;
S fő művének tartotta.
Csillagokról mintázta a szemét;
Hegyi patakról a lelkét.
Meg nem értette a szavakat;
S nagy súlyát azoknak.
Nem gondolt, csak érzett;
Mindenkire kérőn nézett.
Nem tudta mit jelent csalni;
S hogy érdekből hazudni.
De azt sem, mit jelent remélni;
Álmoktól vezérelve élni.
Sosem látta a kék eget;
A habosodó fehér felhőket.
Mégis ő a szégyen;
Mert hivatlan vendég lett?
Kezébe nem fér még lepke se;
Mégis ő ki egy életet tönkretett?
Álmodói eldobták...
Árván magára hagyták.
Így ért korai véget.
Fejfájára vésve lett:
Itt élt, köztünk járt egy napot;
S közben senkinek sem ártott.
2003. I.28.