fáj(t)
- csak úgy mozdulatlan,
a mindennapok mögé bújva -
de most feltűnt, s
szívembe mart újra,
sebeket tépett a behegedt jelenbe
s önsajnálattal foltozott lelkem rejtett mélyén
megbocsájtást és feloldozást várva
búcsúzó könyörületet akartam hímezni
128 hónapnyi bizonytalanságra.
Hát kerestem.
Múltat vájtam:
szívem téptem és belefájtam
újraéltem és meginthaltam
és hasztalan szaggattam ismét gyötrelemmé képed
amit találtam
csak rébuszok halomja, kétarcú részletek
és ostoba önmagam.
Mert egyszer már eltemettelek.
S most szembejöttél velem
az interneten.