Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A thai menyecske - 2. rész

, 36 olvasás, Sutyi , 11 hozzászólás

Esküvő

City of Angels, avagy az Angyalok Városa. Uram bocsá’, de amikor a repülőjük landolt Bangkok repülőterének aszfaltján, egyáltalán nem ez járt a fejében, hogy erre a kifejezésre asszociáljon ezzel a világvárossal kapcsolatban.
Sokkal inkább a „bűnös város” képe villant be, régi filmélményei alapján, az éjszakai lokálok, könnyen kapható nőcskék s az ázsiai drogkereskedelem központjaként.

Talán mára már megszelídült ez a város is -gondolta- miközben egy dugóban araszoltak a belváros felé. Még a gépen úgy döntöttek, hogy adnak maguknak pár órát, s körbe néznek mielőtt tovább indulnának Udon Thaniba.

Hirtelen ötlettől vezérelve, s szabadulást remélve a taxi utasterének fülledt levegőjétől, fizettek és kiszálltak. Nem érte őket meglepetésként, hogy szinte egy perc alatt beszippantotta őket a nyüzsgő, élettel teli, tipikusan ázsiai nagyváros. Lehet ezt flegmán, fellengzősen utálni, sznob európaiként ázsiai állapotokra hivatkozva, de lehet nyitott, kíváncsi emberként elfogadni és élvezni. Ők ez utóbbival próbálkoztak.
Nem törődtek a fülsiketítő zajjal, a kosszal, a mellbevágó trópusi páratelt meleggel, s az orrfacsaró bűzzel sem, inkább élvezték a lüktető város sokszínűségét.
A járdák szélén lépten-nyomon utcai árusok kínálták a helyben készített utcai kaját a „street food”-ot, és persze minden elképzelhető mást is….s hogy szabaduljanak az árusoktól, leintettek egy „tuk-tuk”-ot, amely kicsit a kínai riksa mai és itteni megfelelője.

Az első kép, ami elindulásuk után feltűnt, a koszos, zajos városkép ellenpólusaként a királyi palota magas kőfalon túlnyúló káprázatos, aranyozott tornyai, melyek vakítóan verték vissza a rajtuk végigsikló napsugarakat.
Csak a piacig mentek, ahol megcsodálták az ezerféle színben tobzódó egzotikus gyümölcsöket és zöldségeket, s innen már csak pár lépés volt a kikötő.
A rozoga, deszkapallóból tákolt, cölöpökön álló kikötő szinte összerogyni készült, s recsegett-ropogott ahogy óvatosan ráléptek. Így pár lépés után megkönnyebbülve léptek be a hajóba.
A Chao Phraya vize a sűrű sárgás-agyagos iszaptól zavaros, átláthatatlan volt, de a szemet úgy is inkább a látvány vonzotta a folyó két partján. A látvány, mely annyira jellemző Ázsiára! Egyik oldalon az ócska kikötő, vele szemben a Wat Arun kínai csempével –porcelánnal- fedett, csillogó-villogó templomtornyai, s a távolban pedig a nagyváros újkori jellegzetességei, az eget böködő felhőkarcolók.
Az idő szorításától hajtva az utolsó pillanatokban értek a „Domestic Flight” egyik kapujához, ahol nem tervezetten, de összefutottak a vőlegénnyel, Petivel, és két magyar barátjával, akik legénybúcsút tartottak a bangkoki éjszakában.
Amikor beszálltak a gépbe, még eszébe villant amire a húga figyelmeztette, s amit már egyébként is tudott, hogy ha találkozik a menyasszonnyal üdvözlésképpen sincs sem ölelés sem puszi, csak távolságtartó meghajlás.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Esküvő
· Kategória: Próza
· Írta: Sutyi
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 5
Kereső robot: 48
Összes: 93
Jelenlévők:
 · Aevie
 · ÉvIda
 · mermaid
 · Samu Katalin
 · Sutyi


Page generated in 0.1358 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz