Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tisza partján

, 36 olvasás, etele , 2 hozzászólás

Természet

Tisza partján fáradt, csendes az élet,
Nézem vizét a szürke őszi képet.
Hallom medrének méla bús hangját,
Látom egykedvű erőtlen folyását.

Állok és várok, vajon mi történik,
Érdeklődésem felé terelődik.
S érzem ritmusát, halk dobbanását,
Szememben rögzítem zöld pillantását.

Gondolataimmal vizére szállok,
Rajta egy kicsit én utazni vágyok.
Erre új vendég vagyok, ritkán járok,
A természetben békére találok.

Türelmesen figyelek, ábrándozok,
Tudom vidámabbak a nyári napok.
Akkor volt igazán, mozgalmas élet,
Ragyogott nap, szólt madárdalos ének.

Partján sétálok, visznek gondolatok,
Gyönyörű vagy Tisza, emlék-pillanatok.
Ősz van ugyan, mást mutat táj az „arcod”,
Pihenni tér benned élet, az álmod.

Adjon vized életet, tegyünk érted,
Védjen, őrizzen természet, az ember.
Tisza nagy folyónk, örülök hogy látlak,
Hagylak, nem zavarlak, megyek mert várnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: etele
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 0
Kereső robot: 61
Összes: 83

Page generated in 0.0646 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz