Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Hogyan rontsuk el az életünket?

, 62 olvasás, karola , 13 hozzászólás

Felnőtteknek

Ez nem célunk, de könnyen elérjük, ha nem figyelünk a részletekre és a fontos állomásoknál, válaszutaknál téves döntéseket hozunk. Az időskori magány, nyomor, depresszió alkalmas arra, hogy életünkre visszatekintve összegezzük, hogyan, miért jutottunk gödörbe.
Nemcsak a test, az emberi lélek hibái is öröklődhetnek, a hajlam kódolva van, és a későbbi körülmények, élethelyzetek előhívják, kiteljesítik ezeket.
A kisgyermek, amikor én-tudata kialakul, minden elérhető eszközzel próbálja felhívni magára a közelében levő, főként a felnőttek figyelmét. Törekvése – ha kedves emberek veszik körül – sikerrel jár. Foglalkoznak vele, csínyeit nevetve fogadják. Jellemző, hogy a gyerek ajándékokat vár az érkező vendégektől, szülőktől, mikor megérkeznek és hozzá beszélnek. Önzően nem osztja meg „javait” másokkal, még legjobb pajtásokkal is csak ritkán, nem szívesen, de élvezi elrontani más gyerekek játékát. Természetesen a nevelés erről kellő szeretettel leszoktathatja. Ha elnézik ezeket a kis apró csínyeket, rögződnek a gyerekben és felnőtt korában arányosan terjeszkednek, növekednek.
A magamutogatás lehet pozitív, segít a pályaválasztásban /színész, tanár/, de hatalomvágy is politikai, gazdasági nagyság – akár mások kárára – már kóros következménye a gyerekkori kényeztetésnek. Ha ehhez nincsenek megfelelő lehetőségek, de a szándék erős, megkezdődik az élet elrontása, majd beteges méreteket ölthet, és még saját kárán sem okul a kudarcokból, míg rádöbben, hogy elszállt az élet, már nem lehet változtatni.
Az életrontás kezdődhet azzal, hogy nem járunk iskolába, hanem helyette csavargunk, bandázunk, hazudunk erről, és a szülő számára akkor derül ki a mulasztás, amikor nem kapunk bizonyítványt a sok igazolatlan hiányzás miatt. Ezt még pótolni lehet évismétléssel, noha egy évet máris elvesztegettünk a rövid életből. Konkrét esetben nagy segítség lehetne, hogy tanár nővérünk diplomája megszerzése után elintézi, hogy tanulhass abban a gimnáziumban, ahol ő tanít – és garantált, hogy az ő kollégái nem buktatnának meg, - de nem él ezzel a lehetőséggel. Később, már kétgyermekes anyaként esti tagozaton mégis megszerzi az érettségit, és nagyon büszke magára, talán joggal. De mi motiválja, a tény, hogy felnőjön a nővéréhez, akit mindenkinek megemlít, ha ebből bármilyen protekciója származhat, és ez mutatja, hogy rangot akar, mert ő nem akárki.
A házasságot is el lehet rontani, már megkötése előtt. A barátnők férjhez mentek, akkor sietnie kell, noha még alig tizennyolc éves. A férjjelöltet nem szereti, nem is illenek egymáshoz, noha az szereti őt, ragaszkodik hozzá, mindig kedvében jár, de ez kevés. A munkahelyén jogászok gépírónője, művelt, úri társaság. Közéjük akar tartozni a magánéletben is, de a férje nem illik ide. Ezért – csúnyán – elválnak. A két gyereket elválasztják egymástól, hogy ne kelljen egyiküknek sem gyerektartást fizetni. Ez a fiúk lelkét megviseli. Az idősebbik az apánál marad, aki egyre inkább lecsúszik, elveszíti munkáját sikkasztás miatt, inni kezd, megbetegszik és fiatalon meghal. A nála lakó fia találja meg, már felnőttként, de labilis maradt idegileg. Megházasodik, gyermekei lesznek, de rossz társaságba keveredik, és nem tud gyerektartást fizetni a válás után, majd eltűnik anyja és testvére látóköréből.
Az özvegy éli világát, szórja a pénzét, férfiakkal ismerkedik, de csak diplomásokkal, még ha azok jóval idősebbek is. Új, rangot jelentő házasságra vágyik, mindent bevet, de csak szeretőnek kell a kiszemelt férfiaknak. Megöregszik, nyugdíjas lesz, és két kutyával lakik, sétáltatja őket, és más kutyasétáltatókkal ismerkedik. Pénze kevés, míg egészsége engedi, ápolási munkát vállal kevés pénzért. Egészségi állapota romlik, lába fáj, hallása gyengül. Idős élettársa nem lakik vele, mert már lakását sem tudja rendben tartani. Kutyái elpusztulnak, így már nem kell lejárnia a lakásból, ami jó is, mert gyakran elveszíti fontos tárgyait: lakáskulcsát, bankkártyáját, táskáját. Előfordul, hogy égve hagyja a gázt, amikor lemegy a boltba, és már ég az edényben a hús, mire visszatér. /Szerencséje van, de a lakás kormos marad/. Hallását teljesen elveszíti, már telefonálni sem képes, egyre magányosabb, bár a fia – aki nála nőtt fel – látogatja, pénzt is ad neki. Ez persze kevés a boldogsághoz, antidepresszánsokat szed nappal, sokat, iszik rá, bódultan alszik, de éjjel nem tud. Sorsáért mindenkit hibáztat, szüleit, nővérét, rokonait, barátait, csak magát nem. Egyszer mégis rádöbben, értelmetlen volt a nagyravágyás, mindent elkapkodott, nem fogadta meg a tanácsát azoknak, akik őt akarták megóvni saját rossz döntéseitől. Éppen az ellenkezőjét tette, és nem okult belőle. Már tudja, hogy késő, de az életet nem lehet újra kezdeni. Elrontani könnyű.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Jegyzet
· Írta: karola
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 38
Regisztrált: 6
Kereső robot: 65
Összes: 109
Jelenlévők:
 · Aevie
 · ÉvIda
 · hazugsagok
 · mermaid
 · Sutyi
 · Szati


Page generated in 0.1398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz