Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Isten és az Ember - 03. Képzelet vagy valóság?/részlet/

, 27 olvasás, Forever , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Az Ember kilépett a kétemeletes elmegyógyintézet tetejére, de mielőtt még becsukhatta volna az ajtót az Angyal is utána surrant.
- Okkal nem szóltam, hogy feljövök. - állt elé rosszallással tekintetében. - Kicsit egyedül szeretnék maradni, kérlek tartsd ezt tiszteletben.
- A szobádban bármikor lehetsz egyedül. Mért kéne ehhez feljönnöd ilyen magasra?
- Nem tartozok neked elszámolással.
Az Angyal felelet helyett néhány másodpercig elgondolkodva maga elé nézett, aztán bólintott.
- Rendben. Legyen, ahogy akarod. - tárta szét a karját, és a következű pillanatban köddé vált, mintha ott sem lett volna.
- Nincs most kedvem ilyen trükkökhöz. -rázta a fejét az Ember fanyar mosollyal. - Pontosan tudom, hogy itt állsz távábbra is velem szemben.
- Hatalmas tévedés. - csendült jó tízméternyiről a felelet, mire az Ember megfordult.
Az Angyal a tető legszélén állt és a mélységet szemlélte.
- Nem nyújtasz majd túl szép látványt lent a betonon. - mondta a szemrevételezés eredményeképpen.
- Miről beszélsz? Csak egy kis friss levegőt jöttem szívni.
- Másokat, sőt önmagad is becsaphatod, de engem soha. Mivel kérdéseidre hiába keresed a választ, nem szeretnél tovább élni bizonytalanságban. Ez a nagy helyzet.
- Megleltem a legfontosabb kérdésemre, miszerint te létezel, vagy sem? - indult meg az Ember lassan a továbbra is a tető legszélén álló Angyal felé.
- Ez meglepne, hiszen a szíved azt súgja létezek, a józan eszed pedig az ellenkezőjét.
- Így van. - állt meg mindössze egy méternyire az Ember a hófehér szatén ruhát viselő lénytől. - Vagyis így volt, de ezentúl a józan eszemre hallgatok. Csak a fantáziám szüleménye vagy. Egy nap végtelen magányomban kitaláltalak magamnak, s aztán életre keltettelek lelkemben.
- Elfeledkezel egy apróságról, hogy már akkortájt is az élet lezárását fontolgattad.
- Ezért hozott úgymond létre, az életösztönöm. Feketén-fehéren kimondva meg kellett őrülnöm ahhoz, hogy ne végezzem be idő előtt földi pályamfutásomat.
- Észrevetted milyen költőien fogalmaztál egyetlen szó helyett? - vetette közbe az Angyal.
- Ne tereld el a szót. Ezentúl hidegen hagy, hogy létezel, vagy sem, mert úgysem lelhetek rá bizonyosságot. Amennyiben felemelem a kezem, hogy hozzád érjek, eltünsz és két méterrel odébb jelensz meg. Ha kérem, hogy mozdíts meg akár csak egy apró tárgyat, fejedet rázod.
- Nem nyújthatok számodra bizonyosságot, tudod jól, hogy ez az angyalok törvénye.
- A törvényeteknek hála egész életem tébolydában kell töltenem. Szerinted ez igazságos törvény?
- Nem én alkottam, ne kérd hát rajtam számon.
- Rendben, nem hibáztatlak, de akkor mától kezdve tünj el az életemből.
- Felfogtad mivel járna, ha megtenném? - kérdezte jelentőségteljesen az Angyal. - Azzal, hogy teljesen egyedül maradsz. Nem hiszem, hogy igazából ezt szeretnéd.
- Nem érdekel mit hiszel. Megismétlem, tünj el az életemből!
- Nos lássuk csak.. - váltott elgondolkodóra az Angyal. - Amennyiben nem létezek, akkor nincs is akaratom. Te találtál ki magadnak, te is tudsz csak eltüntetni. De mivel úgy tűnik nem vagy képes erre, ez azt jelenti mégis létezek.
- Micsoda angyali logika. - mosolyodott el gúnyosan az Ember. - De nem vetted figyelembe a tudatalattit, amit nem befolyásolhatok. Ha ott valamiért nem szeretném, hogy eltünj, akkor nem tudlak kitörölni a tudatomból.
- Hát fogadd el, hogy veled maradok, ha valódi vagyok, ha nem.
- Már több, mint egy éve csak ezt teszem, de elég ebből. Ma végre bizonyosságra lelek!
- Ez úgy hangzott, mintha már lenne egy kész terved. - furcsállotta az Angyal.
- Pontosan, és nem is kívánom titokban tartani tovább. Tudtam, hogy utánam jössz, ez is a tervem része volt. Mint már utaltam rá, nem szeretnék tovább bizonytalanságban élni. Tehát, ha leugrok, és nem vagy valóságos, akkor annyi nekem. De amennyiben létezel, megmented az életem, hiszen az a feladatod, hogy óvjál engem.
- Ez egy teljesen őrült terv. - rázta döbbenten a fejét az Angyal. - Nem gondolhatod komolyan!
- Nem? - lépett az Ember a tető legszélére. - Megteszem hidd el, és mivel őrült vagyok, hiába apellálnál a józan észre.
- De mi van, ha nem vagy őrült? Létezek, de nem bizonyosodhatsz meg róla.
- Akkor a küldetésed kudarccal zárul. - pillantott le a mélybe a másik. - Nem is szaporítom tovább a szót. Jöjjön, aminek jönnie kell....

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Novella
· Írta: Forever
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 37
Regisztrált: 4
Kereső robot: 57
Összes: 98
Jelenlévők:
 · Aevie
 · ÉvIda
 · mermaid
 · Sutyi


Page generated in 0.0815 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz