Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tudtam

, 236 olvasás, mermaid , 0 hozzászólás

Gondolat

Vállamra hajtotta fejét a fáradt délután.
Az égen csüggedt felhők lógtak.
Közöttük néha-néha kilesett a nap,
mint háborgó tengeren megrettent csónak.
Nem vártam semmit. Ültem csendesen.
Néztem hogy őszülnek a fák.
Hajukban egyre több a rozsda,
majd sírva mind a sárba dobják.
Az alkony lassan leereszkedett.
A kertre hasalt a homály.
Szeme sarkán könnycsepp reszketett.
Tudtam, hogy szíve érted fáj.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: mermaid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 86
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 102
Jelenlévők:
 · czila


Page generated in 0.1007 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz