Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Novemberi eső

, 424 olvasás, Kankalin , 18 hozzászólás

Szerelem

Egyre hull, s a lelkem mossa,
sós patakkal egyesül.
Ég haragja bennem sorsa,
vízzé váltja legbelül
időm ostorát és a kínt,
mi szép szavakkal öltve
vágyakból hamis csöndet int,
hát hagyom, hogy e csöndbe
úgy vegyüljön, mint mi örök,
hol hiába halnak körök,
értően látom sorát,
bár játszom az ostobát.



Megjegyzés: A Guns N' Roses November rain című dala mellett egy feladat és egyéb hatások hozták ki belőlem ezt a kötött formát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 105
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 127

Page generated in 0.0992 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz