Egy sziget vagy az életemben.
Az idő folyó módjára megkerül,
ha kikötök emléked partjainál.
A nyugalom vagy, mióta ismerlek.
Ha az éj sötétje ablakomon átnyit,
te vagy a függöny, aki tőle elválaszt.
És mégis... A múltam része vagy,
s jövőm így már nem lehetsz...
De álmodhatok néha,
ha esküdet meg nem szeged,
s őrzöd tovább a magányt,
mit a hajnal szigetünkön talált.