Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszi capriccio

, 612 olvasás, leka , 6 hozzászólás

Természet

Szeretem az ősz halk rezdülését,
míg zizegnek a falevelek,
nézem a ruhájuk perdülését:
ámulok, milyen elevenek!

Köröttem lenge szellő sündörög,
egyszer csak váratlan megvadul,
villámok cikáznak és mennydörög,
esni kezd, hull szakadatlanul.

Fénylő cseppeken a nap mosolyog,
lombokon szétfolyó tarkaság,
levelek ághintája imbolyog,
felborzolt avarban kuszaság.

Színes álmaim a földre hullnak,
az elmúlás szelét megérzem,
őszi fények hajamra simulnak,
s én beleszédülök egészen.

Az égbolt csipkés felhőt terelget,
tengerkéksége átszivárog,
káprázata hozhat még szerelmet,
addig tavasz jöttére várok.



Megjegyzés: Ligeti Éva, 2017.09.19.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 213
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2034 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz