Sálat kötött az ősz ma reggel,
szél sodor álmokat sereggel.
Úton szalad ide-oda
céltalan a lelkem.
Deres füvön keresgélhetsz,
s nem találsz meg engem.
Árnyék vagyok,
tenyeremen őrizgetek álmot.
Azt hittem, hogy
átölelhetem a nagyvilágot.
Csalódtam, és azóta is
erre, itt keringek.
Hiány adta rám
e szakadt, földig érő inget.