minden kert beérik
óarany fürtökkel deres
reggelente
tán elbágyad ragyogón
s nem fél fagytól
repesztő földön-futástól
mint képeskönyvet
lapozom át a nyarat
értem felolvad olykor
hogy én a rózsa…
éjjelente odafenn
ha éjféli hold is dermed
holt hólyaggá ne liluljak
most hogy itt a sötét
a hideg és a halál
a végtelen tél elhízott dereka
én, én és én
tűz, kanóc, viasz
leszek a fény; őröd
s én óvlak téged mindörökké…
minden kert beérik
minden kert...
óarany szívekkel terhes
temető